[et_pb_section fb_built=”1″ admin_label=”section” _builder_version=”3.22″][et_pb_row admin_label=”row” _builder_version=”3.25″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”3.25″ custom_padding=”|||” custom_padding__hover=”|||”][et_pb_text admin_label=”Text” _builder_version=”4.4.8″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat” hover_enabled=”0″]
Mi a teendő akkor, ha az utazási iroda csődbe megy (fizetésképtelenné válik) és az utas a befizetett teljes összeget nem kapja vissza? Az utazási irodák rendszerint biztosítással rendelkeznek erre az esetre, igen ám, de nagyon gyakori az, hogy a bejelentett és a jogszabályok alapján jogos kárigények összege a vagyoni biztosíték biztosítási összegét jelentősen meghaladja, ezért csak a kárigények részbeni megtérítésére kerülhet sor a vonatkozó biztosítási szerződések alapján.
Nagyon kevesen tudják, hogy ilyen esetben a Magyar Államhoz kell fordulni. Lássuk, hogy miért!
Hazánkban a vonatkozó szabályozást a 213/1996. (XII.23.) Kormányrendelet biztosítja, azonban ez a rendelet nem felel meg az uniós szabályozás követelményeinek, mivel nem eredményezi azt a hatékony védelmet a fogyasztó számára a fizetésképtelenné váló utazási irodával szemben, amely biztosítja a befizetett összeg teljes visszatérítését.
Mi következik ebből? A Magyar Állam mulasztott, mert nem megfelelően ültette át az uniós szabályozást, így végső soron a fogyasztókat ért kárért felel. És ami fontos, hogy ezt már a magyar bíróságok is megítélték! A közzétett ítéletek szerint a magyar bíróság kötelezte a Magyar Államot, hogy fizesse ki a teljes vagyoni kárt, kamatokkal és a felmerült költségekkel (mert a pervesztes fél fizeti a pernyertes fél költségeit, ideértve az ügyvédi munkadíjat is).
Kérdései lennének a témával kapcsolatban? Forduljon hozzánk bizalommal, vegye igénybe az Online Jogi Tanácsadás szolgáltatásunkat.
Lássuk hát, hogy mi az uniós szabályozás?
Az Európai Unió Tanácsának 1990. június 13-i 90/314/EGK irányelv (továbbiakban: „Irányelv”) 7. cikke szerint „a szervező és/vagy közvetítő szerződő fél kellő biztosítékra vonatkozó igazolást nyújt arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenség esetén a befizetett összeget visszatéríthesse, és a fogyasztót hazaszállíthassa.”
Az Európai Unió Bíróságának 2014. január 16-án kelt C 430/13. sz. ügyben hozott végzésének 41. pontja megállapította, hogy az Európai Unió Tanácsának 1990. június 13-i 90/314/EGK a szervezett utazási formákról szóló irányelv 7 cikkét „úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek részletszabályai nem eredményezik, hogy a fogyasztó az általa befizetett valamennyi összeg visszatérítésére és a hazaszállítására vonatkozóan hatékony biztosítékkal rendelkezzen az utazásszervező fizetésképtelensége esetén.”
A fenti végzés 47. pontjában rögzítette az Európai Unió Bírósága továbbá, hogy „a tagállamoknak nincs semmilyen mérlegelési mozgásterük a tekintetben, hogy az utazásszervező, illetve az utazásközvetítő által a fogyasztó számára nyújtandó biztosítéknak a kockázatok milyen körére kell fedezetet nyújtania.”
Ebben az előzetes döntéshozatali végzésben az Európai Unió Bírósága megállapította továbbá, hogy amennyiben „az érintett tagállam által említett biztosíték összegének meghatározása érdekében megállapított szempontoknak az‑e a céljuk vagy a hatásuk, hogy korlátozzák a biztosítékkal fedezett kockázatok körét, amely esetben ezek a szempontok nyilvánvalóan összeegyeztethetetlenek az említett irányelvből fakadó kötelezettségekkel, és az uniós jog kellően súlyos megsértésének minősülnek (47. pont).”
Ehhez képest mi történik hazánkban?
Az utazási irodák a magyar kormányrendelet szabályozása szerint gondoskodnak vagyoni biztosítékról fizetésképtelenné válása esetén. Ez általában biztosítási szerződés megkötésével teljesítik az utazásszervezők. Sok esetben azonban a biztosítási összeg alapvetően a tervezett értékesítési nettó árbevétel adott %-ához igazodik, de minimum az adott vagyoni biztosíték vonatkozásában a jogszabályban meghatározott összeg. Azonban ez többnyire nem nyújt elegendő fedezetet a fogyasztók részére visszafizetendő teljes összegre, tehát korlátozott.
Nem elég tehát megállapítani, hogy a biztosítéknak mire kell fedezetet nyújtani, hanem megfelelően gondoskodni kell arról is, hogy ez a biztosíték ténylegesen rendelkezésre álljon és szükség esetén alkalmas legyen arra, hogy abból a fogyasztók valamennyi érintett igénye kielégítést nyerjen.
A biztosíték nagyságára vonatkozóan kidolgozott és a kormányrendeletben részletezett szempontok tehát összességükben nem vitásan azzal a hatással járhatnak, hogy a biztosíték mértéke nem elégséges a befizetett összegek visszafizetéséhez. Az Irányelv nem megfelelő átültetése folytán a jogellenes magatartás, továbbá az azzal okozati összefüggésben a kár megállapítható, a károkozó pedig a Magyar Állam, mivel súlyosan megsértette az uniós jogot.
Összefoglalva:
A kár azzal a jogsértéssel közvetlen összefüggésben keletkezhet, hogy a Magyar Állam az említett irányelvnek megfelelő nemzeti szabályozást nem fogadott el, hiszen ha megtette volna, akkor az utazási irodáknak jogszabályi rendelkezésen alapuló kötelezettsége keletkezne arra, hogy a befizetett összegek visszatérítésére hatékony biztosítékkal rendelkezzen az esetleges fizetésképtelenségük esetére.
Kérdései lennének a témával kapcsolatban? Forduljon hozzánk bizalommal, vegye igénybe az Online Jogi Tanácsadás szolgáltatásunkat.
[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]