Munkadíjak

A megbízási szerződésben az ügyfél (mint megbízó) megbízza az ügyvédet ügyének gondos és szakszerű ellátására, melynek ellenértéke az ügyvédi munkadíj.

Az ügyvédi törvény kimondja, hogy az ügyvédi munkadíj a felek szabad megállapodásának tárgya. Elsősorban a tárgy értékétől, a munka várható mennyiségétől, az ügy bonyolultságától vagy súlyosságától függ.

Van ugyanakkor néhány kialakult gyakorlat és általánosan elfogadott szokás, ami tájékozódási pontként szolgál a feleknek megállapodásuk során.

Többféle variáció szóba jöhet, amiben a felek megállapodhatnak:

1. Egy összegű fix munkadíj (előleg megfizetésével)

2. Óradíjas megállapodás (25.000,- Ft / óra)

3. Sikerdíj (ennek mértéke szintén megállapodás tárgya)

4. Tételes díjak

5. Felmerülő költségek

1. Egy összegű fix munkadíj (előleg megfizetésével)

Fix munkadíjak jellemzően eseti jellegű megbízásoknál fordulnak elő (pl. egy konkrét szerződés elkészítése), vagy pedig a polgári peres eljárásoknál, illetve a büntetőügyekben, amikor is az óradíjas megállapodást az ügyfél nem kívánja választani.

2. Óradíjas megállapodás: 

Személyes konzultáció esetén, valamint állandó céges képviseletnél használatos, előfordulhat azonban peres-, nemperes- és peren kívüli eljárásoknál is. Ekkor pontos és tételes munkadíj-kimutatás alapján kerül megállapításra az ügyvédi munkadíj. Itt kiemelendő, hogy a számítás alapja nem minden megkezdett óra, hanem pontos bontásban kerül kiszámításra a díj a ténylegesen ráfordított idő alapján (percalapú kimutatás). Az óradíj mértéke: 25.000,- Ft

3. Sikerdíj

Egyes ügytípusokban elképzelhető sikerdíj kikötése, ami az eljárás eredményességéhez kötődik, így csak utólag esedékes. A sikerdíj mértéke természetesen magasabb, általában az ügyérték 10%-a. Ebben az esetben is feltétele azonban a megbízás ellátásának megkezdésének egy meghatározott összegű munkadíj előleg, valamint a  felmerülő költségeknek (illetékek, eljárási díjak, részkiadások) előre történő megfizetése.

4. Tételes díj

Tételes díj például az ingatlan adásvételek területén a vételár 0,8 %-a, de minimum 50.000,- Ft. Azonban a különösen jelentős vagy ellenkezőleg, alacsony értékű ingatlan esetében ez a 0,8 %-os érték csökkenhet, illetve fordítva: nőhet, hiszen az értékesítés lebonyolítása gyakorlatilag ugyanannyi munkával jár mindkettőnél.

5. Felmerülő költségek

A felmerülő költségeket (illeték, eljárási díj, vagy a tárgyalásra való oda-és visszautazás költségei stb.) minden esetben az ügyvédi munkadíjon felül kell megfizetni.

Az ügyvédi munkadíj jogi háttere

 

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 9. § (1)-(2) bekezdés szerint az ügyvédet a tevékenységéért megbízási díj és költségtérítés illeti meg. A 23. § (1) bekezdése szerint „Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik. Az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya.”

A megbízási szerződés az ajánlat ügyfél általi elfogadásával jön létre, majd ezt követően és még az ügy intézésének megkezdése előtt írásba foglaljuk, mert az ügyvédekről szóló törvény 23.§ (2) bekezdés eszerint „A megbízást – a tanácsadás esetét kivéve – írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás létrejöttének és tartalmának bizonyítása az ügyvéd felelőssége. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 9. § (1)-(2) bekezdés szerint az ügyvédet a tevékenységéért megbízási díj és költségtérítés illeti meg. A 23. § (1) bekezdése szerint „Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik. Az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya.”

A megbízási szerződés az ajánlat ügyfél általi elfogadásával jön létre, majd ezt követően és még az ügy intézésének megkezdése előtt írásba foglaljuk, mert az ügyvédekről szóló törvény 23.§ (2) bekezdés eszerint „A megbízást – a tanácsadás esetét kivéve – írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.”

A Magyar Ügyvédi Kamara AZ ÜGYVÉDI HIVATÁS ETIKAI SZABÁLYAIRÓL ÉS ELVÁRÁSAIRÓL szóló 8/1999. (III.22.) MÜK szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) 9/1. pont szerint „A megbízás elvállalásakor az ügyvédnek tájékoztatást kell adnia a bíróság által megállapítható díjról és költségekről. Az ügyvéd az átvett pénzről bizonylatot köteles adni ügyfelének.

Ha ügyvéd szívességi ügyintézést vállal, ezt a körülményt a megbízásban rögzíteni kell.

A 9/2. pont szerint ”Tilos a megállapodás szerinti megbízási díjon és a felszámítható költségeken felül anyagi vagy egyéb szolgáltatás követelése. Az ügyvédi megbízási díjkövetelés másra nem engedményezhető. A 9/3. pont szerint „Ha a megbízás a teljesítése előtt szűnik meg, az ügyvéd köteles a felvett megbízási díjjal elszámolni, a megbízás megszűnéséig végzett munkával arányos megbízási díjat visszatarthatja.”

Peres ügyekben, a bíróságok az Igazságügyi Miniszternek a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM számú rendeletében foglaltak szerint ismerik el és ítélik meg az ügyvédi munkadíjat, hacsak ha a felek nem kötöttek ki külön megállapodásban ettől eltérő mértékű díjazást. Ez a rendelet az első fokú eljárásban a perérték 5%-ának megfelelő munkadíj elismerését teszi lehetővé.

Polgári perben, pernyertesség esetén a bíróság az ügyvédi munkadíjat és a pervitel más költségeit (az ú.n. készkiadásokat) részben vagy egészben visszaítéli. A bíróságot azonban nem köti az ügyvéd és ügyfele között a munkadíjra és költségátalányra kötött megállapodás. Ha azonban arra a pernyertes fél hivatkozott, és a megbízási szerződést a bíróságnak bemutatta valamint kérte az abban foglaltaknak megfelelő perköltség áthárítását a pervesztes félre, a bíróság a 32/2003.(VIII.22.)IM. r. 2.§ (1) bekezdés szerint jár el és az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezi a pervesztes felet a) a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj, valamint b) a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások megfizetésére.

A megbízási szerződés szerinti munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel és az ahhoz kapcsolódó felelősséggel. A bíróság döntését indokolni köteles.

Ha a pernyertes fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy arra az ügyvéd az eljárás során nem hivatkozott, azt a bíróságnak felhívás ellenére sem mutatta  be, a bíróság kérelemre a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét az alábbiak szerint állapítja meg.

a) 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10.000 Ft,

b) 10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a, de legalább 100.000,-Ft,

c) 100 millió Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a b) pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft feletti összeg 1%-a, de legalább 1 millió Ft.
Ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5.000 Ft, de legalább 10.000 Ft.

Nemperes eljárásban és a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a munkadíj a peres eljárásban megállapítható munkadíj legfeljebb 50%-a.

A másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi munkadíj az előzőekben meghatározott összeg 50%-a azzal, hogy a pertárgy értékeként ezekben az esetekben a fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben vitatott összeget kell alapul venni.

A munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság a munkadíjat – különösen az ügy bonyolultsága esetén a fentieknél magasabb összegben is megállapíthatja, de ebben az esetben sem ítélhet meg többet, mint az ügyvéd és ügyfele között létrejött megbízási szerződésben foglalt munkadíj. A bíróság a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását indokolni köteles.

Kérelemre az ügyvédnek az eljárásban felmerült készkiadásait a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítja meg. A bíróság szükség esetén kötelezi az ügyvédet a kimutatásban szereplő kiadások igazolására. Ha az ügyvéd a bíróság által megszabott határidőn belül készkiadásait nem részletezi, vagy nem igazolja, a bíróság a készkiadások megállapítását mellőzi.

Az ügyvédi díj fenti számítás szerinti összege a tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza; azt – külön jogszabály rendelkezései szerint – a díj összegén felül kell felszámítani. Ha az ügyvéd az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint adólevonási joggal rendelkezik, a számlával igazolt költségnek csak a nettó összege növeli az adóalapot.

A perköltségviselés Polgári Perrendtartás (1952. évi III. tv.) 78-81.§-aiba foglalt leglényegesebb – az ügyvédi munkadíjat is érintő – szabályai a következők:
A pernyertes fél költségeinek megfizetésére rendszerint a pervesztes felet kell kötelezni. A bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg.

A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg. A költségek utólagos felszámításának helye nincs.

Ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni. Az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, vagy egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, avagy valamely határnapot vagy határidőt mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető.

Részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Ha a pernyertesség és pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek összege között nincsen számottevő különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét.

Ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 153. § (1) bekezdése szerint eljárási költségnek minősül a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülő, az ügyfél képviseletében eljáró meghatalmazott költsége és megbízási díja (munkadíja). A közigazgatási szerv a határozatában rendelkezni köteles ennek a költségnek a viseléséről. Ha az eljárásban volt ellenérdekű fél, akinek a kérelmét a közigazgatási szerv elutasította, vagy akit a kérelmezővel szemben kötelezett, a meghatalmazott költségét, megbízási és munkadíját e személyre hárítja. Ha az eljárás hivatalból indult és a közigazgatási szerv célszerűtlenül vagy a költségkímélés elvének megsértésével járt el, az okozott költséget meg kell térítenie.